Helytörténet
A község története az Árpád korig nyúlik vissza. Az első írásos feljegyzések a Váradi Regestrumban 1222-böl valóak akkor még Jovan alakban. A XIII-XIV. századi oklevelekben Iwan, a későbbiekben Ivány, Iwan, Iwany. Sajó vizének déli oldalán települt a Csukás-tó mellett lévö Iván nevet viselő település.
A XIII-XVIII. századok alatt több gazdája, birtokosa volt a településnek. A XVI. Században a Putnoki és Lorántffyi családok földesurai. A birtok egy része azonban királyi tulajdon lett, ezt a részt csatolták a putnoki várhoz, s ettől kezdve a putnoki várkapitányok igazgatták. A Lorántffyi család, a XVII. Században is birtokos volt, de rokonság révén hamarosan a Rákócziak lettek a birtoklók, mellettük rövid ideig az Orlay család is. A Szatmári békekötés után, mint Rákóczi tulajdont, a kincstár lefoglalta és kincstári birtokként kezelte. A török hódoltság idején az Egri vár eleste után egy ideig lakatlanná vált a település. Ezután a település az Elöhegy lábánál, jelenlegi helyén szerveződött és épült fel. Az 1700-as évek közepétől a Radvánszky család birtokába került a falu.
A reformáció hamar elterjedt. A református egyház hívei 1824-ben építették a mai templomot, melyre a 17 m magas torony 1924-ben került.
A település határában több helyen fellelhetök a régiónkban igen gyakori szénkibúvások, melyek kiaknázására egyes források szerint már a XIX. században történtek kísérletek, de késöbbiekben inkább a térség szénben gazdagabb lelöhelyit tárták fel és vették művelés alá.
A falu fölötti hegytetőn helyezkedik el az Árpád-kori eredetű vadnai vár. Az erősség feltehetően a Sajó túloldalán emelt galgóci vár ellenében létesült, majd a 14. század folyamán felhagyták. Rövid szunnyadást követően a romokat "újrahasznosították" a környéket fosztogató huszita zsoldosok, akik rövid időre megszállták azt. Feltehetően a vadnai várhoz tartozó előretolt őrhelyként azonosíthatjuk a hegygerinc keleti végében, közvetlenül a falu fölötti magaslaton elhelyezkedő erődítésnyomokat, az ún. sajóivánkai várat, melynek környezetét a 19. században Párkányként is neveztek. Mindkét erődítésből remek kilátás nyílik a környező tájakra.
